Ugyanaz a tükör vár minden reggel,
De ma a hajnal csöndje ébresztett fel
Valami újat rejt a holnap,
Van aki bátran hitt a múltnak,
Egy délibáb mellett keltem fel

Engem eltiportak száz meg százszor,
Ma fölkelek de mondd még hányszor
sodor az ár egész a partig,
Gyere kísérj hát el addig,
Ahol a tér az idővel egybehajlik.

Ha éreznéd,
amit akkor én éreztem nem hinnéd,
Ha kérdeznéd,
Gyere mondd el kérlek s járjunk úgy, mint rég.

Szemtől szemben álltam s néztem,
Ahogy a víztükrében eltűnt szépen,
Maradtunk ketten, én meg a lebegő óceán,
A horizontnak pont jobb oldalán,
Jó ez a szél, jó ez a szélirány.

Ha éreznéd,
amit akkor én éreztem nem hinnéd,
Ha kérdeznéd,
Gyere mondd el kérlek s járjunk úgy, mint rég.