Szabadság

Mennem kell, csak erre vártam nem maradok,
Gyere velem keringjünk, végtelen utakon,
Fogd a kezem, bízd rám, majd én vezetlek,
Szabad utat adhassak, kezemből kezednek.

Csak kérned kell, de ha mégsem én úgyis itt leszek.
Holdfényben elveszettnek, tűnnek az emberek,
Elvesztem én is rég, már vágyom a szabadságra,
Felébrednék melletted de csak rád várva.

Újra szabadnak lenni, ma végülis
nem tart vissza semmi,
szedem a sátorfát most menni kell,
Újra szabadnak lenni, ma végül is nem tart vissza semmi,
szedem a sátorfát most menni kell.

Ágyat bont a hajnal egy pillanat alatt,
és közös táncunkból csak egy emlék maradt,
Elillan a zene egy sápadt hajnalon,
Ott vár ránk, tántorog utakon.

Újra szabadnak lenni, ma végül is
nem tart vissza semmi,
szedem a sátorfát most menni kell,
Újra szabadnak lenni, ma végül is nem tart vissza semmi,
szedem a sátorfát most menni kell.